Újabban...
Anti-féltékenység
Oly sok vállat átöleltél...
Oly sok szájat megcsókoltál...
Engemet csak te öleltél.
Engemet csak te csókoltál.
Óraketyegés
...mint vízcseppek a vesztőhelyen
ketyeg az élet a fejemben
- félek -
nem úgy halok, ahogy élek...
Elmúlás
A három öreg lépkedett
topogott
és kétkedett.
A világra köd borult
s ők hárman
konokul
egymás könyökét markolva
meredtek az útszéli virágra
egy világra.
Szívük sivatagában
vízre találtak
- egy cseppre.
S kitépik, jó lesz otthon
a kertben
elültetik
lefedik
öntözik
nyesik
nevelik.
Kinyílik és körülülik.
A három öreg lépkedett
topogott és kétkedett.
Szívük sivatagában
a víz lassan elapadt...
MEGKÉSVE...
Készen állok vallomást tenni néked,
ha nem is igazat, de szépet.
Tudod, a nappalt én sötétséggel mérem
s napsugár süt éjjel a fejemben.
Nem igazat mondok néked,
de szépet.
Egyszerű a rossz, csillog a jó,
ragyog rajta milliomnyi kis önérzet,
akkor melyik szebb?
Rossz csak a jó lehet.
Egyszerű vagy.
Csillogásod magad rakod fel,
felelj: - Szép-e a szebb?
Minap egy ember járt erre.
Sárga volt a föld.
Szürke a levegő,
éppen felszállt a köd,
lovacska lépkedett mellette,
miként beszélgetek veled.
Lehet ennél szebb?!
S képzeld, a lovacska értette,
mit kérdezek.
Ez a magány nem az a magány, amit társaság hiányában érez az ember. Ez a belső magány, amit nem oszthatsz meg a körülötted jövő-menőkkel - és nem is akarom megosztani... Csak az egész világgal!
MAGÁNY
Nem állok őrt a magány ajtajánál.
ki-be járhat rajta a sereglet.
Dobhat felém ferde mosolyt -
nem fogok őrködni ott.
- A Magány én vagyok. -
MAGÁNY még
Átnyújtottad,
mitől féltem
- egy kelyhet.
Ígérettel volt tele,
illatozott a teteje.
Fenékig ittam.
Bárcsak
dobtam volna el!
Nem vigyorogna
oly rútúl rám
fenekéről a magány.
KÉRDÉSEK MAGAMNAK
Csalódtam?
- Mindenben...
Bántottak?
- A kegyeltem...
Fájt, hogy bántottak?
- Nem, csak szenvedtem...
Félsz?
- Tőled, lelkiismeret...
KORTÜNET
Az észrevétlenség tompa fájdalma.
A feledésbe hasító kétség
léket ver az ember szívén.
Forgatagában a középszernek
csendes érintés a vállon
a félénk emlékezet.
AZ ÉLETUNT
Kupicából ittad az életed
Elterültél magányod jegén.
Húsz körömmel vájtad a szerelmet
Visszajöttél ifjúságod telén.
Hónaljig könyököltél szívekben
Kiköpted gondjaid szemét.
Álmaidba zúztad árnyas fejed
Összekötözted vágyaid kezét.
Szavakkal csonkítottad elmédet
S meghaltál egy gödör mélyén...
A KOR KÍNJAI
Aludj, ha fáj az élet
Kétszeres kínnal ébredsz.
Szereted testvéred?
Dodj neki kötelet
Köszönetet mond érte.
Sajnálod a koldust?
Vedd el minden rongyát
Ad majd egy centet
- megváltottad gondját.
Felsír a csecsemő?
Lesz még könnyeiből fürdő.
Megcsal a szeretőd?
Sose köpd őt szembe
Meghal ő is, mint te
- halálotok egy lesz.
Becsülöd az életet?
Ej, édes barátom
Földhöz vág az téged
Ha nem is kívánod.
Görcsös bánatodat
Temesd a gyönyörbe
Szüld meg kínjaidat
Neveld fel kedvedre!
Ne keseredj hát el
Köpj mindenre egyet
Sétálj be sírodba
Kajánul nevetve...
A mappában található képek előnézete Képesverseim