Anti-féltékenység

Oly sok vállat átöleltél...
Oly sok szájat megcsókoltál...
Engemet csak te öleltél.
Engemet csak te csókoltál.

Óraketyegés

...mint vízcseppek a vesztőhelyen
ketyeg az élet a fejemben
- félek -
nem úgy halok, ahogy élek...

Elmúlás

A három öreg lépkedett
topogott
és kétkedett.

A világra köd borult
s ők hárman
konokul
egymás könyökét markolva
meredtek az útszéli virágra
egy világra.
Szívük sivatagában
vízre találtak
- egy cseppre.

S kitépik, jó lesz otthon
a kertben
elültetik
lefedik
öntözik
nyesik
nevelik.
Kinyílik és körülülik.

A három öreg lépkedett
topogott és kétkedett.
Szívük sivatagában
a víz lassan elapadt...

MEGKÉSVE...

Készen állok vallomást tenni néked,
ha nem is igazat, de szépet.
Tudod, a nappalt én sötétséggel mérem
s napsugár süt éjjel a fejemben.
Nem igazat mondok néked,
de szépet.
Egyszerű a rossz, csillog a jó,
ragyog rajta milliomnyi kis önérzet,
akkor melyik szebb?

Rossz csak a jó lehet.
Egyszerű vagy.
Csillogásod magad rakod fel,
felelj: - Szép-e a szebb?

Minap egy ember járt erre.
Sárga volt a föld.
Szürke a levegő,
éppen felszállt a köd,
lovacska lépkedett mellette,
miként beszélgetek veled.

Lehet ennél szebb?!

S képzeld, a lovacska értette,
mit kérdezek.
 

Ez a magány nem az a magány, amit társaság hiányában érez az ember. Ez a belső magány, amit nem oszthatsz meg a körülötted jövő-menőkkel - és nem is akarom megosztani... Csak az egész világgal!

MAGÁNY

Nem állok őrt a magány ajtajánál.
ki-be járhat rajta a sereglet.
Dobhat felém ferde mosolyt -
nem fogok őrködni ott.
- A Magány én vagyok. -

MAGÁNY még

Átnyújtottad,
mitől féltem
- egy kelyhet.
Ígérettel volt tele,
illatozott a teteje.

Fenékig ittam.
Bárcsak
dobtam volna el!

Nem vigyorogna
oly rútúl rám
fenekéről a magány.

KÉRDÉSEK MAGAMNAK

Csalódtam?
- Mindenben...

Bántottak?
- A kegyeltem...

Fájt, hogy bántottak?
- Nem, csak szenvedtem...

Félsz?
- Tőled, lelkiismeret...

KORTÜNET

Az észrevétlenség tompa fájdalma.
A feledésbe hasító kétség
léket ver az ember szívén.

Forgatagában a középszernek
csendes érintés a vállon
a félénk emlékezet.

AZ ÉLETUNT

Kupicából ittad az életed

Elterültél magányod jegén.

Húsz körömmel vájtad a szerelmet

Visszajöttél ifjúságod telén.

Hónaljig könyököltél szívekben

Kiköpted gondjaid szemét.

Álmaidba zúztad árnyas fejed

Összekötözted vágyaid kezét.

Szavakkal csonkítottad elmédet

S meghaltál egy gödör mélyén...

A KOR KÍNJAI

Aludj, ha fáj az élet

Kétszeres kínnal ébredsz.

Szereted testvéred?

Dodj neki kötelet

Köszönetet mond érte.

Sajnálod a koldust?

Vedd el minden rongyát

Ad majd egy centet

- megváltottad gondját.

Felsír a csecsemő?

Lesz még könnyeiből fürdő.

Megcsal a szeretőd?

Sose köpd őt szembe

Meghal ő is, mint te

- halálotok egy lesz.

Becsülöd az életet?

Ej, édes barátom

Földhöz vág az téged

Ha nem is kívánod.

Görcsös bánatodat

Temesd a gyönyörbe

Szüld meg kínjaidat

Neveld fel kedvedre!

Ne keseredj hát el

Köpj mindenre egyet

Sétálj be sírodba

Kajánul nevetve...