

Itt írhatnék római útjaimról egy oly korban, amikor még a vasfüggönyön kellett átvonatoznunk abban a tiszta képekben gondolkodó korszakomban, melyben meredtem ki az ablakon és naiv ártatatlansággal kérdeztem: - "De mama, hol itt a vasfüggöny?". Ebből majdnem mindenem megmaradt, csak az ártatlanságom nem. Apai nagyanyám élt akkoron Rómában és én gyerekfejjel belecsöppentem egy olyan képi valóságba, amit azóta is csak a mesekönyvek fedőlapjain élek újra.
Pompeitől Velencéig végignéztem mindazt, amit addig olvastam és tudtam ezekről a városokról, művészetükről, történelmükről és művészeikről. Mindent és minden mennyiségben látni akartam - érezvén, hogy nem mindennapos lehetőség az ottlétem (60-as évek), mint manapság. A látottak szelektálás nélküli élmény-habzsolása fizikai hányingerként jelentkeztek minden múzeum-látogatásom után... Ezt lehetne hívni intellektuális bulémiának...
Kiindulópontjaim:

Otthoniskoláim
...
...
Útravalóim:

Várkonyi Nándor |
Aki megtanított arra, hogyan kell élni az életet: "Sohase hidd lehetetlennek azt, ami annak tűnik és mindig kételkedj abban, ami biztosnak látszik." (a Nagyapám.) |

Rajnai László |
... és ő az, aki megtanított arra, hogyan kell élni a halált...
"Mennyet kell a földön is keresni,
Mennyet, a föld úgyis elveszendő,
Elveszendők, akik rajta élnek."
(Vörösmarty)
|

Kende Sándor |
Akinek könyvesboltjában (Magyar Írók Könyvesboltja, Pécs) és Libresszójában töltött gyermekéveimet nem feledhetem. (Apám)
|

Weöres Sándor |
Első verseim kritikusa, aki azt mondta, bármikor közölhető, de várjak, míg felnövök hozzájuk. Még várok...
|

Kodolányi János |
Nagyapám legjobb barátja, akinek írásai járatossá tettek a szellem egy másik dimenziójában. |

Hamvas Béla |
Írásaiból néha kölcsönvettem gondolatokat iskolai dolgozataimhoz, gondolván, hogy senki sem ismeri, hiszen akkortájt tiltólistán volt. Tévedtem: legkedvesebb-legjobb magyar tanárnőm rájött. ("Köszönöm Ibi Néni!")
|

Lantos Ferenc |
Amikor még tudtam, hogy más is kell a rajzolni
tudáshoz, mint egy papír és ceruza. Ő tanított a
színtechnikára. |

Martyn Ferenc |
Első rajzaim kritikusa. Még Nagyapám vitt el hozzá egy
telerajzolt füzettel a hónom alatt. Rémesen szégyelltem,
hogy nem egyedül tettem meg azt az utat. |

Várkonyi Éva |
Édesanyám, akitől a legnagyobb lehetőséget kaptam az élet kipróbálására... |