Itt írhatnék római útjaimról egy oly korban, amikor még a vasfüggönyön kellett átvonatoznunk abban a tiszta képekben gondolkodó korszakomban, melyben meredtem ki az ablakon és naiv ártatatlansággal kérdeztem: - "De mama, hol itt a vasfüggöny?". Ebből majdnem mindenem megmaradt, csak az ártatlanságom nem. Apai nagyanyám élt akkoron Rómában és én gyerekfejjel belecsöppentem egy olyan képi valóságba, amit azóta is csak a mesekönyvek fedőlapjain élek újra.
Pompeitől Velencéig végignéztem mindazt, amit addig olvastam és tudtam ezekről a városokról, művészetükről, történelmükről és művészeikről. Mindent és minden mennyiségben látni akartam - érezvén, hogy nem mindennapos lehetőség az ottlétem (60-as évek), mint manapság. A látottak szelektálás nélküli élmény-habzsolása fizikai hányingerként jelentkeztek minden múzeum-látogatásom után... Ezt lehetne hívni intellektuális bulémiának...

 Kiindulópontjaim:

 
 Otthoniskoláim

 ......

Útravalóim: 

Várkonyi Nándor	Aki megtanított arra, hogyan kell élni az életet: "Sohase hidd lehetetlennek azt, ami annak tűnik és mindig kételkedj abban, ami biztosnak látszik." (a Nagyapám.)
Rajnai László	... és ő az, aki megtanított arra, hogyan kell élni a halált... "Mennyet kell a földön is keresni, Mennyet, a föld úgyis elveszendő, Elveszendők, akik rajta élnek." (Vörösmarty)
Kende Sándor	Akinek könyvesboltjában (Magyar Írók Könyvesboltja, Pécs) és Libresszójában töltött gyermekéveimet nem feledhetem. (Apám)
Weöres Sándor	Első verseim kritikusa, aki azt mondta, bármikor közölhető, de várjak, míg felnövök hozzájuk. Még várok...
Kodolányi János	Nagyapám legjobb barátja, akinek írásai járatossá tettek a szellem egy másik dimenziójában.
Hamvas Béla	Írásaiból néha kölcsönvettem gondolatokat iskolai dolgozataimhoz, gondolván, hogy senki sem ismeri, hiszen akkortájt tiltólistán volt. Tévedtem: legkedvesebb-legjobb magyar tanárnőm rájött. ("Köszönöm Ibi Néni!")
Lantos Ferenc	Amikor még tudtam, hogy más is kell a rajzolni tudáshoz, mint egy papír és ceruza. Ő tanított a színtechnikára.
Martyn Ferenc	Első rajzaim kritikusa. Még Nagyapám vitt el hozzá egy telerajzolt füzettel a hónom alatt. Rémesen szégyelltem, hogy nem egyedül tettem meg azt az utat.
Várkonyi Éva	Édesanyám, akitől a legnagyobb lehetőséget kaptam az élet kipróbálására...