Kende Katalin vagyok. Ebbe a névbe születtem bele Pécsen a múlt század 52-ik esztendejében. Éltem, rajzoltam, báboztam és dolgoztam Pécsen-Szegeden-Budapesten, de origóm, mely visszaszívott magába, mindig Sümeg volt - köszönet a lovaknak és itt élő rokonaimnak. Verseket és "egyebeket" 1967 óta írok, mert beleszülettem egy olyan környezetbe, ahol majdnem mindenki írt vagy alkotott, így a kényszer ösztönössé vált. Olvasmányaim mestereimmé lettek. Ebben a szerelmetes kényszerben, keretek nélkül dolgozom a mai napig

Ki volt Várkonyi Nándor? Milyen hagyaték került most a Petőfi Irodalmi Múzeumba? - kérdéseinkre Várkonyi Nándor unokája Kende Kata válaszolt.
(Az interjút a Drót szerkesztője, Weiner Sennyey Tibor készítette 2020. november 28-án.)
Tovább az interjúhoz >>>>>

Megjelenésre várva...

Nékem a Nagyapám volt, akitől együtt-életünk idején a teljességet és a szellemi biztonságot kaptam. Majd útnak eredtem, hogy át- és megéljem mindazt, amit tőle tapasztaltam. Még mindig nem hagyott el, sőt, ha a fejem feletti elszállt évekre nézek, lassan közeledünk újra egymáshoz.... ►

Verseim, amikhez - talán - már felnőttem, mivel akkortájt íródtak, amikor annyi idős voltam, hogy nem hitték nekem. Költöttem közéjük friss hajtásokat is. ►

Egy-pár "cikkezgetés" után áttértem kiadványok nyomdakészre szerkesztéséhez és tervezéséhez. Szeretném még Nagyapám (Várkonyi Nándor) életútját bibliográfiaszerűen 
kiegészíteni napjainkig. ►

A ló lovas nélkül is ló marad,
a lovas ló nélkül - csak ember... ►

Ez hosszú történet, amit szeretnék mindig rövidre zárni (megírni). Jelenleg is munkálkodom rajta, de a megélhetési munkakényszer nem engedi az időmet erre fordítani... ►

A Pécsi Bóbita Bábegyüttes kezdő, amatőr korszakának lehettem játékosa és sok értékes emberke ismerője. Kívánok mindenkinek olyan kezdő lépéseket, mint amiket mi kaptunk Kós Lajostól... ►

A képekre kattintva itt  az aktuális meghívók és történések olvashatók, melyek velem vagy körülöttem történnek és szívesen invitálom rájuk a honlapomra tévedőket.  ►

 Önéletrajzom 2 mondatban

Az emberek bújnak az eső elől, tető, ernyő alá menekülnek és esőköpenybe burkolóznak. Én kitárom magamat az égnek - és bőrig ázom...

(Rajz: Kende Ágnes)

 Saját felvételeim és mozgásban lévő kreációim megtekinthetők itt...

  Néha egy-két pillanatnyi jelenlét a mindennapok álsodrásában...

   Ők, akik kérgesítik önbizalmamat... Köszönet nekik érte!

   Partnerek:  - Pécs.lap.hu -