Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cikkek

2010.01.13


Riportom András Ferenc filmrendezővel:

 

Kép Augusztus nyári estéjén együtt örömködtünk egy világot-bejárt társasággal. Megütötte fülemet a múltidéző hang, ami sümegi történeteket anekdotázott, beszélt-mesélt a múltból. Olyan élvezetes élmény-felidézése volt ez a városunkban-létnek, mintha ott, abban a pillanatban történnének a hallottak. Hangok és emlékek villantak, mint a video-klippekben, amikor elkapkodják az ember orra elől a pillanatokat, pedig kíváncsiak lennénk a folytatásra. Ki ez az ember, akiben így egyben él Sümeg? Aki bármikor sétál utcáin, sosem a hiányát látja, mert minden hézagban előbukkan egy történet a múltból, az új arcokban a régi barátoké és a változásban a rácsodálkozásé.

András Ferenc. Filmrendező. Egy-két filmjének a címét megemlíteném, talán így egyszerűbb "azonosítani": Veri az ördög a feleségét; Az utolsó nyáron; Törvénytelen; Dögkeselyű; A nagy generáció; Vadon; A Szent Lőrinc folyó lazacai és számos dokumentum és tévéfilm. Szövegkönyvírója Bereményi Géza és majdnem állandó szereplői Cserhalmi György, Eperjes Károly, Cseh Tamás, Kiss Mari - és még sokan mások. A Balatonszepezden élő rendezővel most nem a "mindigörök" filmjeiről beszélgetünk, hanem Sümeg-szeretetéről. A papírra-vetés stílusa más, ám úgy beszél Sümegről, mintha filmkockák peregnének előttünk. Sümeg. Mi neked Sümeg?
Teljes cikk >>>

 

 Kép

Riportom prof. dr. ISTVÁN LAJOS-sal 2006 decemberében, Sümegen:

 

Kép Decemberben, 8-án a Városi Múzeumban dr. Mészáros István társaságában felkereste Miklósi-Sikes Csabát, hogy megbeszéljék egy emlékkönyv sorsát, ugyanis 2007-ben lesz 150 éves a Gimnázium. Professzor úr, - aki 1933-1940-ig ült padjaiban és itt is érettségizett - a "munkabeszélgetés"-ből hirtelen átcsapott a múlt felidézésbe. A mai generációt kérdésekkel kell hozzásegíteni mondandójukhoz, ám István professzor a múlt jelenét, üzenetét megszakítások nélkül mesélte, összekapcsolva a két világot, hittel abban, hogy ennek a városnak ereje, üzenete van és ennek egyik kézzelfogható formája a névjegyként asztalra tett Emlékkönyv. ...
Teljes cikk >>>

 Kép

HALOTT HÁRS

 

 Kép Kép Kép 
Cikk >>>

 

 Kép

 

A FALAK BESZÉLNEK

Avagy:

MIT ÜZENNEK A FALAK?

(Egy kulturális TV-műsor margójára.)

 

Sümeg a világ közepe. Mondhatnám úgy is: bárhol járok a világban, újra ide térek vissza, haza. Ehhez a helyhez igazítok mindent. Nekem ez az origó. Az itt élő emberek sem képesek jobban megszerettetni velem a várost, vagy akár kedvemet szegni az itteni életnek, hiszen az emberek mindenhol olyanok, amilyenek. Jók-rosszak, kedvesek-gonoszkodók, bájosan és fullánkosan zsörtölődők, szeretők és ármánykodók, ártatlanul és bántóan pletykálkodók, adakozók és irigyek... Közöttük élek én is.

  Ebbe a kis városba belerajzolódik az egész ország képe. A Vár a meghatározó valóság, akárcsak az országnak Budapest. Körülötte és alatta a szebbnél-szebb, értékes városokkal, vidékekkel, azaz templomokkal, palotával, házakkal, utcácskákkal, stb... Itt minden egy helyen van ahhoz, hogy ezekkel az "eszközökkel" a benne élő emberek hozzáértő módon gazdálkodhassanak. Eldönthetik, hogy idilli hangulatát (eredeti értékét) vagy a giccset tegyék közkinccsé. Mindkettő egyformán megélhetést nyújtana, és az ideérkező vendégek a pozitív benyomások következtében válnának maguk is többé s általuk megkapná a város azt a tiszteletet, amit megérdemel. Tudom, nem zárható ki a jövő-menő "papucsos" turista sem, de az sem jó, ha az ő igényeik irányítják tetteinket. Mindkettő más-más közönséget vonz, vitathatatlan, de tudni kell a helyét mindkettőnek, hogy a hamis ne fedje el az igazit. Mi a különbség? Az idill a létező való, az ami... A giccs lényege a hamisság, ami úgy tesz: mintha. Végzetesen szomorú, ha a meglévő idillt giccsé varázsolja az, akinél az adott anyagi feltételek szabad kezet adnak egy ízlésromboló megélhetési kényszernek. Az "idillt" nem szabad feláldozni a "giccs" oltárán és megbontani egy létező egységes hangulatot, ami már meglévő és örökül hagyott. Érezni - jelen esetben ez nem elég -, tudni kell a helyére tenni mindkettőt, keveredés nélkül. Így őrizhetnénk meg az örök értékek egységét a fogyasztói, megélhetési társadalom naponta változó, szappanbuborék-erejű értékeivel szemben.

(Kende Kata, NAPLÓ - 2002)

 

Munkálkodásaim még >>> 

 

 

 

 

Lap tetejére