Kor-pontjaim:

Itt írhatnék római útjaimról egy oly korban, amikor még a vasfüggönyön kellett átvonatoznunk abban a tiszta képekben gondolkodó korszakomban, melyben meredtem ki az ablakon és naiv ártatatlansággal kérdeztem: - "De mama, hol itt a vasfüggöny?". Ebből majdnem mindenem megmaradt, csak az ártatlanságom nem. Apai nagyanyám élt akkoron Rómában és én gyerekfejjel belecsöppentem egy olyan képi valóságba, amit azóta is csak a mesekönyvek fedőlapjain élek újra.
Pompeitől Velencéig végignéztem mindazt, amit addig olvastam és tudtam ezekről a városokról, művészetükről, történelmükről és művészeikről. Mindent és minden mennyiségben látni akartam - érezvén, hogy nem mindennapos lehetőség az ottlétem (60-as évek), mint manapság. A szelektálás nélküli élmény-habzsolása a látottaknak fizikai hányingerben jelentkeztek minden múzeum-látogatás után... Ezt lehetne hívni intellektuális bulémiának...

Kiindulópontjaim:

 
 Otthoniskoláim

   
Pécsi szülőházam, óvodám és iskolám.
Pécs anno ("Amikor én még... - videó) >>>
...és amilyennek már sosem láthatjuk - videó >>>
Tanulságos történet - videó >>>

  
Sümegi iskoláim

 Kedveltjeim:

- Latinovits Zoltán - "Roszz közösségben mindannyian összeférhetetlenek vagyunk."
- Lénárd Sándor - "Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tűrnek számot, statisztikát - de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat. - Az új-kaledóniai vademberekről olvastam, hogy náluk halálos bűnnek tekintik az alvó ember ébresztését. Mondhatnám, mi vagyunk a sokkal vadabbak."
- Pilinszky János - 
"...Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra - ..."

Nők, akiket csodálok:

- Liv Ulmann - "...ha valaki hóban, télben rügyező ágakat akar látni, mert tavaszt szeretne, akkor igazságtalan a fákkal."
- Kathrin Hapburn - Akitől először hallottam, hogy az élet egy igazán nagy lehetőség és csak az számít, hogy mit csinálunk belőle.
- Tina Turner - Élete és egyénisége arra tanított: ha egyszer valamit igazán akarsz, azt meg is tudod tenni.
- Sissi - Élete és amit belőle csinálni mert, példa előttem. "A nagy vágy helyet ád a nagyobbnak -  Szívünkben sohasem költözik megelégedés - S ha elérted boldogságod - Nem vagy boldog többé."

 ......

Útravalóim: 

	Aki megtanított arra, hogyan kell élni az életet: "Sohase hidd lehetetlennek azt, ami annak tűnik és mindig kételkedj abban, ami biztosnak látszik." (a Nagyapám.)
	... és ő az, aki megtanított arra, hogyan kell élni a halált... "Mennyet kell a földön is keresni, Mennyet, a föld úgyis elveszendő, Elveszendők, akik rajta élnek." (Vörösmarty)
	Akinek könyvesboltjában (Magyar Írók Könyvesboltja, Pécs) és Libresszójában töltött gyermekéveimet nem feledhetem.
	Első verseim kritikusa, aki azt mondta, bármikor közölhető, de várjak, míg felnövök hozzájuk. Még várok...
	Nagyapám legjobb barátja, akinek írásai járatossá tettek a szellem egy másik dimenziójában.
	Írásaiból néha kölcsönvettem gondolatokat iskolai dolgozataimhoz, gondolván, hogy senki sem ismeri, hiszen akkortájt tiltólistán volt. Tévedtem: legkedvesebb-legjobb magyar tanárnőm rájött. ("köszönöm Ibi Néni!)
	Amikor még tudtam, hogy más is kell a rajzolni tudáshoz, mint egy papír és ceruza. Ő tanított a színtechnikára.
	Első rajzaim kritikusa. Még Nagyapám vitt el hozzá egy telerajzolt füzettel a hónom alatt. Rémesen szégyelltem, hogy nem egyedül tettem meg azt az utat.
	__________________________________________________________

Édesanyám, Várkonyi Éva, akitől a legnagyobb lehetőséget kaptam az élet kipróbálására...

   ......   

Költői kérdés:

Nem tudom, "ki volt előbb"? Aki írta, vagy aki mondta?